1. |
Működik minden
05:21
|
|||
Az utcát ahol laksz, már másképp hívják, az ablakod most egy áruházra néz
Rémképek iszkolnak a paplan alá, ahogy a lázálmaidból a papucsodba lépsz
Nincs honnan elkéss, szellemképes a tévé, a bemondó a híreken
Elröhögi magát, aztán szétlövi az agyát, te meg visszatekernéd, de nem
Működik semmi
Hagyod a kávét kihűlni
Holnap világvége lesz
Addig is itt van ez:
Osztályharcok, erdőtüzek – lángok oltják szomjukat
Magánkézben közterület, s a köztudat csak indulat
Grafikonok, statisztikák – minden élő: számadat
Mamutcégek felzabálják a ligeteket, a parkokat
Új villamos, régi szikra az áramszedőn
Jó irányba lejt a lejtő – mondja az elnök és elköszön
(hogy) Működik minden
Végeredményben
A nehezén már túl vagyunk
Aztán majd mind feltámadunk
Így vagy úgy, ki így, ki úgy…
Nincs honnan elkéss, rossz buszra szállt már rég a világ veled
Fényszórók nélkül száguld az éjben, és neked nincs is jegyed
De működik minden
Csak más értelemben
Mint ami szerinted helyes
De neked nincsen más, csak ez:
Csúcstechnika, szeméthegyek – a csillagos ég sem határ
Könnygáz-szagú főterek, gyorsbüfé, lassú halál
Semmire-díj, nincsért-adó – az Úr nem ad, de kér
A világ megvásárolható színes papírcetlikér'…
És te nem szállhatsz ki, csak elszállhatsz néha, bőröd alatt chip vigyáz
Hogy lekapcsoljanak az áramkörről, ha beáll a meghibásodás…
Új szerető, régi petting – rutin-élvezet
Jó irányba lejt a lejtő – mondja az elnök, te meg elhiszed
(hogy) Működik minden
Végeredményben
A nehezén már túl vagyunk
Aztán majd mind feltámadunk
Így vagy úgy, ki így, ki úgy…
|
||||
2. |
Magam ura
03:33
|
|||
Se Buddhám, se Krisztusom
A Miatyánkot sem tudom
A lótuszülés sem megy rég
Elsodorhat bármi vég
Se Krisnám, se Jehovám
Se Allahom, se Devlám
Nem vezérel égi jel
Bármi végzet megfelel
De addig magam döntöm el
Kimért időm hogyan töltöm el
Nem vár mennyország, se kárhozat
Szükségtelen ima, áldozat
Se Bibliám, se Talmudom
A Koránt sem olvasom
Szememben R’hllor lángja sem ég
Jaj, elsodorhat bármi vég
Se Chtulhum, se Sátánom
Se Rém, se Németh Sándorom
Égi pásztor nem terel
Nekem bármi végzet megfelel
De addig magam döntöm el
Kimért időm hogyan töltöm el
Nem vár mennyország, se kárhozat
Szükségtelen ima, áldozat
Csak a fák nőjenek, a vizek folyjanak
Adjon fényt a hold, nappal a nap
Álmot az éjjel és ételt a föld
Húromra dallamot, karomba nőt
És addig magam döntöm el
Kimért időm hogyan töltöm el
Nem vár se új test, se nirvána
Nincs szükség böjtre, se mantrára
Áldom, ha kell, az esőt, a szelet
Áldom a szívet, ha viszontszeret
Áldom a jó szót, a segítő kezet
De te tartsd meg magadnak az istened…
|
||||
3. |
Turista
04:22
|
|||
Bejárom a világot – csak a világ nem jár be engem
Mindenütt fák takarják az erdőket előlem
Mindenből romok maradtak, képeken nézem hűlt helyük
Unokák unokái mesélik, hogy is volt, mi is lett velük
Eljutok mindenhová – mégse jutok semmire
Szállodaszobák ablakából nézem, a nap lement-e
S az vörös szikrákat gyújtogat a tengeren csendesen
Gyönyörű szép – ennyi pénzért muszáj, hogy az legyen…
A kutakban aprópénz, papírpohárból sört iszom
Később a busz majd tovább visz, hogy merre, még nem tudom
Mindenhová vezet az út, a világ egy nyelvet beszél
Egy műemlék árnyékában sorban állunk – jégkrémért…
Küldök majd képeslapot: tengerpart napernyőkkel
És hozok majd fotókat is, amiken pózolok éhezőkkel
S a nap vörös szikrákat gyújtogat a háttérben csendesen
Gyönyörű szép – ennyi pénzért muszáj, hogy az legyen…
|
||||
4. |
||||
Most teszed, vagy csak tetteted?
Hiszed, vagy csak azt hiszed?
Maradsz is, vagy csak maradnál?
Ami rajtam múlik, csak rajtad áll
Ha dönteni kell, neked elég egy szobor
Csak legyen tömeg, ami továbbsodor
A válaszoktól
Most látod, vagy csak bámulod?
Játszod, vagy csak megjátszod?
Csak hallgatsz vagy hallgatod?
A szíved ver így vagy a pulzusod?
Ha dönteni kell, neked elég egy dal
Csak szóljon hangosan, hogy repedjen a fal
Ami eltakar
Most érzed, vagy csak úgy érzed?
Remélsz, vagy csak reméled?
Szeretsz, vagy csak szeretnél?
Ha semmi nincs, ami mindent megér?
Ha dönteni kell, neked kéne egy gomb
De nincs olyan gép, és persze nincs olyan gond
Csak mondd, mondd, mondd…
|
||||
5. |
Szivárvány fecskékkel
02:50
|
|||
Jön fel a nap, elhúzzák a csíkot a csillagok egy perc alatt
Jön fel a nap, végigásít az utcákon, tegnapról itt maradt
Dolgokon meg-megáll, a szívemig épp elér
Felfénylik egy borospohár, de az ihlet itt most mit sem ér
Egy ilyen szép hajnalon, csak heverni csendesen
És nézni ki az ablakon, a felhőtlen kék egen
Szivárvány fecskékkel, háztetők macskákkal
Én meg pár szép emlékkel, álmaim harmatával
Szívemen rágyújtok, csinálok kis felhőket
Aztán csak dúdolok, s az égre képzelem őket…
|
||||
6. |
Egyre lejjebb
04:35
|
|||
Elfelejted, meg se jegyzed, neked aztán mondhatják
A szemükben látod: lepattogzó átkok gyűlnek halomba a lábadnál
Tündököl egy szerepkör jellemében a karmád
Néha szerelmest játszol és rutinból párzol párszor, aztán mész tovább
Egyre lejjebb, egyre beljebb, egyre inkább céltalan
Terveket kreálsz, és mindenhol beállsz a körmenetekbe, de hasztalan
Benned nem ver sátrat már fel semmi hit, semmi isten
Csak az kell neked, hogy fogja a kezed egy hasonszőrű a szkepszisben
Neked mindegy, nem érint meg, a jövőképed másolat
És úgy csinálsz, mintha nem vinne sírba téged is majd a kárhozat
Az emlékek csak rémképek, a remény rossz buszra száll
És minden elvedet sorban elveted, ameddig vissza nem talál
Egyre lejjebb, egyre beljebb, egyre inkább céltalan
Terveket kreálsz, és mindenhol beállsz a körmenetekbe, de hasztalan
Szédelegsz és tévelyegsz, ha nincs, akit elhagyhatnál
Még a végről is késel a szívedben késsel, mert te golyóról álmodtál…
Kiismernek, elviselnek, az vagy, akinek mondanak
Illesz a képbe, de valahogy mégse leszel, akinek hiszed magad
Félreállnak, nem pofáznak, a lejtőn nem állnak eléd
Tudod te merre: néha semerre, néha a semmi is pont elég
Egyre lejjebb, egyre beljebb, egyre inkább céltalan
Terveket kreálsz, és mindenhol beállsz a körmenetekbe, de hasztalan
Elvegyülsz, de felmerülsz, akár egy kérdés néhanap
Kitűnsz az árból, aztán akár a kámfor, a forgatag újra elragad…
Benned nem ver sátrat már fel semmi hit, semmi isten
Csak az kell neked, hogy fogja a kezed egy hasonszőrű a szkepszisben
Szédelegsz és tévelyegsz, ha nincs, akit elhagyhatnál
Még a végről is késel, a szívedben késsel, mert te golyóról álmodtál…
|
||||
7. |
Félkalapács
04:27
|
|||
Nem eléggé vagyok részeg
Csak félkalapács, te meg félszeg
Leszek a rock, te legyél a roll
Elő a filcet, ha nem fog a toll
Nem eléggé vagyok józan
Egy a búza, de két malomban
Rézsútosan szemtől-szembe
Holdtölte és naplemente
Hosszú az út a szövetek alá
Pedig a kéz csak félrehajtaná
Mondanám én úgy pont, ahogy érzem
De megremegne az íj Ámor kezében…
Nem vagyok én olyan délceg
Hogy egy slusszkulcs-pörgetésből érts meg
Se golfklub, se hímzőegylet
Egyszerűen rázzunk egyet
Hosszú az út a szövetek alá
Pedig a kéz csak félrehajtaná
Mondanám én úgy pont, ahogy érzem
De megremegne az íj Ámor kezében…
Ha csinálnád, hagynám
Ha hagynád, csinálnám…
Nem eléggé vagyok kába
Hogy bedőljek és a karjába
Borpára és Kamu Szutra
Mondjuk együtt közös szuszra:
Hosszú az út a szövetek alá
Pedig a kéz csak félrehajtaná
Mondanám én úgy pont, ahogy érzem
De megremegne az íj Ámor kezében…
Ha csinálnád, hagynám
Ha hagynád, csinálnám…
|
||||
8. |
Azon a filmen
04:44
|
|||
És mikor magamhoz térek, egy végállomásra érek
Épp az utolsó buszról szállok le, és a fények
Itt már egészen ritkák és a szeszt is már kialudtam
És nem értek semmit, főleg azt, amit eddig se tudtam
Hogy miért van mindig ez: hogy folyvást elhagy a lélek
Én meg csak fúrom magam a mámorba, mint a féreg
És csak visznek a buszok meg a lábam a francba innen
Én meg alig emlékszem, mert a fejemben azon a filmen
Semmi de semmi nincsen…
És mikor újra van hang meg kép, csak elindulok haza
Csíp a fagy, fenn a hold, lenn az éjszaka
És visz a lábam, megyek némán, mindig jó irányba
És nem érzem már a szívemet – egyedül vágyom ágyba
És holnap majd csörög a mobil, ha történt valami baj
De semmi se fáj, a kezem se véres, semmi sem zavar
Fenn a hold, na meg a csillagok, én meg pár óra és ott vagyok
Ahol aludni hagynak, enni adnak, meg is mosdhatok
És a fejemben arról a filmről én bármit mondhatok…
Nem rontok ajtóstól a házba
Az ablakon mászom be
Ma éjjel vajon mi hozhat lázba –
Húzom a függönyt félre tűnődve
Ma éjjel nem jutnak eszembe a szép szavak
Valahogy annyira ostobán hangzanak
Ma éjjel csak átélném a perceket
Némán, melletted, veled…
|
||||
9. |
||||
Ébredj, dolog van, Király Kis Miklós
Vár rád a 6:20-as Pokoli Gyors
És némi vész, ha majd célhoz érsz:
Sárkány, miegymás, pár konkurens vitéz
Pár fejet megint le kell most vágnod
Csörög a vekker, hívják a számod
Megkondítják a harangokat
Király Kis Miklós, dobd be magad
És ha már ott vagy és szeled és vágod
A témát, az ellent, a sok végtagot, csápot
Felötlik bizton, hogy népdallá leszel
Ha elbuknál, ha ottan is veszel
De ilyen még soha nem fordult elő
Csak roppant a sok csont és tolult ki velő
Markod alatt lelkük lehelik
Király Kis Miklós, mutasd meg nekik
Nem fog ki rajtad se ármány, se csel
Ha győzni akarsz, ott te győztes leszel
Lepattan rólad átok, varázslat
Király Kis Miklós, indulj, ha várnak
És ha már ott vagy és szeled és vágod
A témát, az ellent, a sok végtagot, csápot
Felötlik bizton, hogy népdallá leszel
Ha elbuknál, ha ottan is veszel…
|
||||
10. |
||||
Lehajtja mind a hét fejét, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák
Hogy boroktól bátor, nagy tömött sorba’ lovagok jönnek, hogy kardélre hányják
S levágni mind a hét fejét, hogyha vérszemet kapván azt jónak látják
A földet nézi, nagyon úgy néz ki, hogy valóban érzi: a vég közeleg
És sorsa elől ő már nem tér ki, sóhajától a föld megremeg
Szájszaga még a királylányt idézi, tizennégy szeméből könny pereg
És a sarkon a sok dühödt marcona vitéz már fordul is be zörögve
És némelyik mintha meggondolta volna, a többit túlüvöltve
Fordulna vissza, de hátulról tolja páncélok és pajzsok tömege
Hát bízva abban, hogy egy darabban megússzák, mi több, a túlerő győz
Rárontanak hát ék alakban, és fullaszt a füst és perzsel a gőz
És nincs hiány kiontott agyakban és belekben, de végül pár hős
Marad csak talpon a hullahalmon a nagy szomorú tetemre meredve
És azon tűnődik mind, hogy vajon mi lett volna, ha lett volna kedve
A sárkánynak, hogy harcoljon, de örülnek persze, hogy nem tette
Aztán levágják mind a hét fejét, mert a király ezt kérte és a nagy lét
Csak akkor csengeti és adja egyetlen maradék lánya kezét
És hozzá a nagy baszott birodalma csaknem felét, a vén szemét
Végül lehajtják mind a fejüket, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák
Vagy a sok elszenesedett hulla, hogy hiába győztek, úgyse kapják
Meg, ami jár, hisz ugyanúgy durva a mese is, mint a valóság…
|
Streaming and Download help
If you like Parázs Meg a Húga, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp