We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

M​ű​k​ö​dik minden (Demo 2014)

by Parázs Meg a Húga

/
  • Streaming + Download

    Includes high-quality download in MP3, FLAC and more. Paying supporters also get unlimited streaming via the free Bandcamp app.

      name your price

     

1.
Az utcát ahol laksz, már másképp hívják, az ablakod most egy áruházra néz Rémképek iszkolnak a paplan alá, ahogy a lázálmaidból a papucsodba lépsz Nincs honnan elkéss, szellemképes a tévé, a bemondó a híreken Elröhögi magát, aztán szétlövi az agyát, te meg visszatekernéd, de nem Működik semmi Hagyod a kávét kihűlni Holnap világvége lesz Addig is itt van ez: Osztályharcok, erdőtüzek – lángok oltják szomjukat Magánkézben közterület, s a köztudat csak indulat Grafikonok, statisztikák – minden élő: számadat Mamutcégek felzabálják a ligeteket, a parkokat Új villamos, régi szikra az áramszedőn Jó irányba lejt a lejtő – mondja az elnök és elköszön (hogy) Működik minden Végeredményben A nehezén már túl vagyunk Aztán majd mind feltámadunk Így vagy úgy, ki így, ki úgy… Nincs honnan elkéss, rossz buszra szállt már rég a világ veled Fényszórók nélkül száguld az éjben, és neked nincs is jegyed De működik minden Csak más értelemben Mint ami szerinted helyes De neked nincsen más, csak ez: Csúcstechnika, szeméthegyek – a csillagos ég sem határ Könnygáz-szagú főterek, gyorsbüfé, lassú halál Semmire-díj, nincsért-adó – az Úr nem ad, de kér A világ megvásárolható színes papírcetlikér'… És te nem szállhatsz ki, csak elszállhatsz néha, bőröd alatt chip vigyáz Hogy lekapcsoljanak az áramkörről, ha beáll a meghibásodás… Új szerető, régi petting – rutin-élvezet Jó irányba lejt a lejtő – mondja az elnök, te meg elhiszed (hogy) Működik minden Végeredményben A nehezén már túl vagyunk Aztán majd mind feltámadunk Így vagy úgy, ki így, ki úgy…
2.
Magam ura 03:33
Se Buddhám, se Krisztusom A Miatyánkot sem tudom A lótuszülés sem megy rég Elsodorhat bármi vég Se Krisnám, se Jehovám Se Allahom, se Devlám Nem vezérel égi jel Bármi végzet megfelel De addig magam döntöm el Kimért időm hogyan töltöm el Nem vár mennyország, se kárhozat Szükségtelen ima, áldozat Se Bibliám, se Talmudom A Koránt sem olvasom Szememben R’hllor lángja sem ég Jaj, elsodorhat bármi vég Se Chtulhum, se Sátánom Se Rém, se Németh Sándorom Égi pásztor nem terel Nekem bármi végzet megfelel De addig magam döntöm el Kimért időm hogyan töltöm el Nem vár mennyország, se kárhozat Szükségtelen ima, áldozat Csak a fák nőjenek, a vizek folyjanak Adjon fényt a hold, nappal a nap Álmot az éjjel és ételt a föld Húromra dallamot, karomba nőt És addig magam döntöm el Kimért időm hogyan töltöm el Nem vár se új test, se nirvána Nincs szükség böjtre, se mantrára Áldom, ha kell, az esőt, a szelet Áldom a szívet, ha viszontszeret Áldom a jó szót, a segítő kezet De te tartsd meg magadnak az istened…
3.
Turista 04:22
Bejárom a világot – csak a világ nem jár be engem Mindenütt fák takarják az erdőket előlem Mindenből romok maradtak, képeken nézem hűlt helyük Unokák unokái mesélik, hogy is volt, mi is lett velük Eljutok mindenhová – mégse jutok semmire Szállodaszobák ablakából nézem, a nap lement-e S az vörös szikrákat gyújtogat a tengeren csendesen Gyönyörű szép – ennyi pénzért muszáj, hogy az legyen… A kutakban aprópénz, papírpohárból sört iszom Később a busz majd tovább visz, hogy merre, még nem tudom Mindenhová vezet az út, a világ egy nyelvet beszél Egy műemlék árnyékában sorban állunk – jégkrémért… Küldök majd képeslapot: tengerpart napernyőkkel És hozok majd fotókat is, amiken pózolok éhezőkkel S a nap vörös szikrákat gyújtogat a háttérben csendesen Gyönyörű szép – ennyi pénzért muszáj, hogy az legyen…
4.
Most teszed, vagy csak tetteted? Hiszed, vagy csak azt hiszed? Maradsz is, vagy csak maradnál? Ami rajtam múlik, csak rajtad áll Ha dönteni kell, neked elég egy szobor Csak legyen tömeg, ami továbbsodor A válaszoktól Most látod, vagy csak bámulod? Játszod, vagy csak megjátszod? Csak hallgatsz vagy hallgatod? A szíved ver így vagy a pulzusod? Ha dönteni kell, neked elég egy dal Csak szóljon hangosan, hogy repedjen a fal Ami eltakar Most érzed, vagy csak úgy érzed? Remélsz, vagy csak reméled? Szeretsz, vagy csak szeretnél? Ha semmi nincs, ami mindent megér? Ha dönteni kell, neked kéne egy gomb De nincs olyan gép, és persze nincs olyan gond Csak mondd, mondd, mondd…
5.
Jön fel a nap, elhúzzák a csíkot a csillagok egy perc alatt Jön fel a nap, végigásít az utcákon, tegnapról itt maradt Dolgokon meg-megáll, a szívemig épp elér Felfénylik egy borospohár, de az ihlet itt most mit sem ér Egy ilyen szép hajnalon, csak heverni csendesen És nézni ki az ablakon, a felhőtlen kék egen Szivárvány fecskékkel, háztetők macskákkal Én meg pár szép emlékkel, álmaim harmatával Szívemen rágyújtok, csinálok kis felhőket Aztán csak dúdolok, s az égre képzelem őket…
6.
Elfelejted, meg se jegyzed, neked aztán mondhatják A szemükben látod: lepattogzó átkok gyűlnek halomba a lábadnál Tündököl egy szerepkör jellemében a karmád Néha szerelmest játszol és rutinból párzol párszor, aztán mész tovább Egyre lejjebb, egyre beljebb, egyre inkább céltalan Terveket kreálsz, és mindenhol beállsz a körmenetekbe, de hasztalan Benned nem ver sátrat már fel semmi hit, semmi isten Csak az kell neked, hogy fogja a kezed egy hasonszőrű a szkepszisben Neked mindegy, nem érint meg, a jövőképed másolat És úgy csinálsz, mintha nem vinne sírba téged is majd a kárhozat Az emlékek csak rémképek, a remény rossz buszra száll És minden elvedet sorban elveted, ameddig vissza nem talál Egyre lejjebb, egyre beljebb, egyre inkább céltalan Terveket kreálsz, és mindenhol beállsz a körmenetekbe, de hasztalan Szédelegsz és tévelyegsz, ha nincs, akit elhagyhatnál Még a végről is késel a szívedben késsel, mert te golyóról álmodtál… Kiismernek, elviselnek, az vagy, akinek mondanak Illesz a képbe, de valahogy mégse leszel, akinek hiszed magad Félreállnak, nem pofáznak, a lejtőn nem állnak eléd Tudod te merre: néha semerre, néha a semmi is pont elég Egyre lejjebb, egyre beljebb, egyre inkább céltalan Terveket kreálsz, és mindenhol beállsz a körmenetekbe, de hasztalan Elvegyülsz, de felmerülsz, akár egy kérdés néhanap Kitűnsz az árból, aztán akár a kámfor, a forgatag újra elragad… Benned nem ver sátrat már fel semmi hit, semmi isten Csak az kell neked, hogy fogja a kezed egy hasonszőrű a szkepszisben Szédelegsz és tévelyegsz, ha nincs, akit elhagyhatnál Még a végről is késel, a szívedben késsel, mert te golyóról álmodtál…
7.
Nem eléggé vagyok részeg Csak félkalapács, te meg félszeg Leszek a rock, te legyél a roll Elő a filcet, ha nem fog a toll Nem eléggé vagyok józan Egy a búza, de két malomban Rézsútosan szemtől-szembe Holdtölte és naplemente Hosszú az út a szövetek alá Pedig a kéz csak félrehajtaná Mondanám én úgy pont, ahogy érzem De megremegne az íj Ámor kezében… Nem vagyok én olyan délceg Hogy egy slusszkulcs-pörgetésből érts meg Se golfklub, se hímzőegylet Egyszerűen rázzunk egyet Hosszú az út a szövetek alá Pedig a kéz csak félrehajtaná Mondanám én úgy pont, ahogy érzem De megremegne az íj Ámor kezében… Ha csinálnád, hagynám Ha hagynád, csinálnám… Nem eléggé vagyok kába Hogy bedőljek és a karjába Borpára és Kamu Szutra Mondjuk együtt közös szuszra: Hosszú az út a szövetek alá Pedig a kéz csak félrehajtaná Mondanám én úgy pont, ahogy érzem De megremegne az íj Ámor kezében… Ha csinálnád, hagynám Ha hagynád, csinálnám…
8.
És mikor magamhoz térek, egy végállomásra érek Épp az utolsó buszról szállok le, és a fények Itt már egészen ritkák és a szeszt is már kialudtam És nem értek semmit, főleg azt, amit eddig se tudtam Hogy miért van mindig ez: hogy folyvást elhagy a lélek Én meg csak fúrom magam a mámorba, mint a féreg És csak visznek a buszok meg a lábam a francba innen Én meg alig emlékszem, mert a fejemben azon a filmen Semmi de semmi nincsen… És mikor újra van hang meg kép, csak elindulok haza Csíp a fagy, fenn a hold, lenn az éjszaka És visz a lábam, megyek némán, mindig jó irányba És nem érzem már a szívemet – egyedül vágyom ágyba És holnap majd csörög a mobil, ha történt valami baj De semmi se fáj, a kezem se véres, semmi sem zavar Fenn a hold, na meg a csillagok, én meg pár óra és ott vagyok Ahol aludni hagynak, enni adnak, meg is mosdhatok És a fejemben arról a filmről én bármit mondhatok… Nem rontok ajtóstól a házba Az ablakon mászom be Ma éjjel vajon mi hozhat lázba – Húzom a függönyt félre tűnődve Ma éjjel nem jutnak eszembe a szép szavak Valahogy annyira ostobán hangzanak Ma éjjel csak átélném a perceket Némán, melletted, veled…
9.
Ébredj, dolog van, Király Kis Miklós Vár rád a 6:20-as Pokoli Gyors És némi vész, ha majd célhoz érsz: Sárkány, miegymás, pár konkurens vitéz Pár fejet megint le kell most vágnod Csörög a vekker, hívják a számod Megkondítják a harangokat Király Kis Miklós, dobd be magad És ha már ott vagy és szeled és vágod A témát, az ellent, a sok végtagot, csápot Felötlik bizton, hogy népdallá leszel Ha elbuknál, ha ottan is veszel De ilyen még soha nem fordult elő Csak roppant a sok csont és tolult ki velő Markod alatt lelkük lehelik Király Kis Miklós, mutasd meg nekik Nem fog ki rajtad se ármány, se csel Ha győzni akarsz, ott te győztes leszel Lepattan rólad átok, varázslat Király Kis Miklós, indulj, ha várnak És ha már ott vagy és szeled és vágod A témát, az ellent, a sok végtagot, csápot Felötlik bizton, hogy népdallá leszel Ha elbuknál, ha ottan is veszel…
10.
Lehajtja mind a hét fejét, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák Hogy boroktól bátor, nagy tömött sorba’ lovagok jönnek, hogy kardélre hányják S levágni mind a hét fejét, hogyha vérszemet kapván azt jónak látják A földet nézi, nagyon úgy néz ki, hogy valóban érzi: a vég közeleg És sorsa elől ő már nem tér ki, sóhajától a föld megremeg Szájszaga még a királylányt idézi, tizennégy szeméből könny pereg És a sarkon a sok dühödt marcona vitéz már fordul is be zörögve És némelyik mintha meggondolta volna, a többit túlüvöltve Fordulna vissza, de hátulról tolja páncélok és pajzsok tömege Hát bízva abban, hogy egy darabban megússzák, mi több, a túlerő győz Rárontanak hát ék alakban, és fullaszt a füst és perzsel a gőz És nincs hiány kiontott agyakban és belekben, de végül pár hős Marad csak talpon a hullahalmon a nagy szomorú tetemre meredve És azon tűnődik mind, hogy vajon mi lett volna, ha lett volna kedve A sárkánynak, hogy harcoljon, de örülnek persze, hogy nem tette Aztán levágják mind a hét fejét, mert a király ezt kérte és a nagy lét Csak akkor csengeti és adja egyetlen maradék lánya kezét És hozzá a nagy baszott birodalma csaknem felét, a vén szemét Végül lehajtják mind a fejüket, mintha megsúgta volna a szél vagy a fák Vagy a sok elszenesedett hulla, hogy hiába győztek, úgyse kapják Meg, ami jár, hisz ugyanúgy durva a mese is, mint a valóság…

credits

released November 20, 2015

Csikay László - ének, Duschák Gábor - gitár, vokál, Kovács Zoltán - dob, Molnár Dávid - basszusgitár, Papp András - gitár, Póczos Gabriella - vokál, közreműködött: Hegedűs Viktor - klarinét (track 4)

Szöveg: Csikay László, zene: PMH, keverés és mastering: Duschák Gábor

license

all rights reserved

tags

about

Parázs Meg a Húga Budapest, Hungary

contact / help

Contact Parázs Meg a Húga

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like Parázs Meg a Húga, you may also like: