1. |
Fűzfő
03:47
|
|||
Suttognak a füzek a szélben
Titkokról a parti éjben
Hallgatag szíveket véstek
Törzseikbe rugós kések
Ülök a stégen
Úgy, mint régen:
Senki nincs velem
Nézem a távolt
Tegnap még nyár volt
De az én szívemben talán sosem
|
||||
2. |
És mindig eljön
04:24
|
|||
És mindig eljön az a most, ami soha-soha többé
Az egyetlen lényeges pillanat azt a szót a szádra döfné
Kegyetlenül és reszketeg, türelmetlenül tüzelve:
Tedd, mondd, amíg lehet, hisz senki se jár már erre:
Szíved árva puszta már...
...és a legsűrűbb éjbe: a mélybe betör a fény, világlik világod
Felfeded rejteked, engeded: a szenvedély járjon át, újra vágyod
És a falat, amit emeltél, a földig rombolod
S amit magadba temettél, úgy téped, roncsolod
Elő a lélek rejtekéből, hogy már az is éget, fáj
Ami a benned élő égből még megmaradt talán:
Ragyogjon arra, ki erre jár...
...és mint télen tavon a jégen a lék, úgy tűnsz ki az árból
A szívedig ég a horog, az ég a szemedben táncol
Nincs tovább, megfojt a levegő, zúg a nád
Az éjszakát betölti üvöltő néma szád...
|
||||
3. |
Hibát hibára
04:32
|
|||
Hibát hibára halmozok, aztán malmozok és csak várok
Mint a kártyavárban a szívkirály
Nem dőlök ki a sorból, húzok egy nagyot a borból
Ne motyogjon már az a csókra éhes száj...
(hogy) A szabályt erősítendő mindig a kivétel véti el
És tudod, ő pont olyan nő, aki bátran vét, ha kell
A szívem a zsebébe rakta, az eszem az övére tűzte
Aztán valahol elhagyta, azóta vagyok ilyen hülye
(hogy) Hibát hibára halmozok, aztán malmozok és csak várok
Szemközt az ász a bubival vitázik…
Jönnek mennek a körök – a treffek, a pikkek, a kárók
Csak a dáma nem jön máma, tán a jokerrel párzik...
(mer’) A szabályt erősítendő, engem meg gyengítendő
Elvét bátran bármit ő, mint egy echte szőke nő
A szívem a zsebébe rakta, a lelkem én kártyázom el
Az ördög nem sokra tartja, nekem meg csak az a szőke nőcske kell...
Csak várok és csak rá, formás kis karikák
Gyűlnek szemem alá – ejj, a női praktikák
Nem ismernek szabályt: nem számít szín, se sor
De most sokkal jobban esne a csókja, mint a bor...
- - -
Félnégy, kavarog bennem a bor meg ugyanannyi sör
Három jäger, egy abszint, a hold meg mint egy görbe tőr
Bambán inog felettem: „nézd a marhát, megvilágítom”
Én meg várok valakit helyetted, mert te sose jössz, tudom
Félnégy, valami járatot várok, hogy elvigyen haza
Vagy nagyjából arra, arra amerre, csak innen valahova
Kavarog bennem a szesz, fejemben az arcod szüntelen
Sosem jössz, de én mindig várlak a pultnál türelmesen
Mert félnégy, az nálam kettő, a kettő meg egy pár
És ennél egyszerűbb aztán meg nem is lehetne már
Te valahol, én meg itt, és én marhára egyedül
Nem értem már a szív szavát, csak pár szót részegül...
Félnégy, most ér véget a tegnapi éjszaka moraja
Most marad a csend, meg ami itt maradt, meg ami elkísér haza:
A borok, a sörök, a három jäger, az abszint, meg a hold
Hogy ne legyen úgy, ahogy én akartam, vagy ahogyan volt
Mert félnégy, az nálam kettő, a kettő meg egy pár
És ennél egyszerűbb aztán meg nem is lehetne már
Te valahol, én meg itt, és én marhára egyedül
Nem értem már a szív szavát, csak pár szót részegül...
Mint kocsiszÍn haza a hévet, mint zsírsavakat a máj
Mint a kártyavárban a szívkirály…
Csak várok és csak rá...
|
||||
4. |
1x1 állat
04:33
|
|||
Egyszer egy állat ember akart lenni
Tört egy nagy ágat és azzal kezdte verni
Azt, aki kisebb volt nála vagy gyengébb
A nagyobbak erre végül elkergették
Ment-ment az állat, ember akart lenni
Marta a bánat, hogy nem érti meg senki
A vágya tárgya házához elérve
Bekopogott, hogy jöjjenek ki érte
De az ember ajtót nem nyitott
Puskát markolt és mélyen hallgatott
De aztán mégis szóra nyílt a szája
S az ablakon át ezt kiabálta:
Nincs itt erdő, itt már házak állnak
Nincs már folyó, csak hatalmas gátak
Nincs itt rét, csak parkolók és sztrádák
Rácsok mögé zárjuk a te fajtád
Sírt-sírt az állat, nem értett a szóból
Lesz háziállat, csak hadd jusson a jóból
De az ember ajtót nem nyitott
S az ablakon át ekképp ordított:
Nincs itt erdő, itt már házak állnak
Nincs már folyó, csak hatalmas gátak
Nincs levegő, csak kipufogógáz
Nincs itt helyed, jobb, ha odébbállsz
Itt már emberek élnek...
|
||||
5. |
Grafikonátlag
03:43
|
|||
Hiába a túra a tudaton túlra
A búra alatt ér a hajnal újra:
A bérlakásban a béréleted
A ’volt’ meg a ’nincs’ mind a tiéd lehet
A munkád helye meg a csekkek hegye
Meg a bankok telhetetlen begye
A kilátásaid benézik mások
Az azonosítód a számlaszámod
Statisztika vagy, grafikonátlag
Jelentéktelen százalék már csak
Nincs mit nyerned, nincs mit vesztened
Senki nincs veled, senki ellened
Káros szenvedély a vélemény
A világban, ahol a fikció a tény
Hát tartsd a szád, ha számon tartanak
Nincsen törvény, amitől védve vagy
A fekete, a fehér, a jobb meg a bal
A multi, a kulti, a gender, a raj
Az óvszer, a pótszer, a módszer a baj
Térül, ferdül, jogokat akar
A kényszer meg a képzetek
Az államok meg az érdekek
Betilt, tüntet, óvja a fal
Ami ápol, véd, majd végül eltakar...
Hiába a kúra, a new age, a jóga
Hiába az Isten, ha nem az ő dolga
A lelked az ördögnek se kell, tudod
Urnák várják semmis paktumod
Ha imára térdelsz, ki marad állva?
Rossz fényt vet rád az olvasólámpa
A ranglétrát te csak tarthatod
Ha ők kúrják el – te baszhatod...
|
||||
6. |
Leltár
03:18
|
|||
A fény meg az árnyék
A szív meg az ágyék
A test meg a lélek
A gyógyszer meg a méreg
Az ívek meg a hajlatok
Az éjek meg a nappalok
Meg a csend meg a lárma
Meg a lepedő meg a párna
A rémek meg az álmaik
A vágyak meg a tárgyaik
Meg a tű meg a véna
Csak múlna már el néha...
A szó meg a száj
Meg a zsír meg a háj
A láz meg az álom
Még benned néha látom
A kereszt meg a Krisztus
A jellem meg az izmus
Az ima meg az átok
Csak végre szállna rátok...
Az idő meg a tér
A csont, a hús, a vér
A hajlam meg a gének
Az ifjak meg a vének
Meg a nő meg a férfi
Meg aki egyiket se érti
A szex meg a mámor
Ó, hányszor de hányszor de hányszor...
Meg a bálvány meg a fétis
Ha áld, ha árt, de mégis
Meg a csillag meg a félhold
Csak égitest, csak fényfolt...
Az új meg a régi
A földi meg az égi
A rend meg a káosz
A nihil meg a pátosz
Meg a bűn meg a törvény
Kőtáblák vagy töltény
Meg a rassz meg a fajta
Csak múlna bármi rajta...
|
||||
7. |
Mindenen túl
05:20
|
|||
Ne nézz vissza
Olyan lehangoló
Az a sok ledöntött korlát
A sok hazug szó
A téves eszmék
A rossz irányok
Az áthágott szabályok...
Minden eszköz őrzi még
A kezed melegét
Lépteid nyomát
Nyögi az út: erre járt...
És most itt vagy...
Mindenen túl mindenen...
Csend vesz körül
Már szinte az sem
Mindenen túl
Túl mindenen
És most büszke vagy és fáradt
Mint egy kihaló állat
Mögötted nincs már semmi sem
Előtted üszkös végtelen
Hát itt vagy...
Mindenen túl mindenen...
Hatalmas máglyák füstjétől sajog az ég
Könyvekből rakják és fényükhöz gyűl, aki él még
Összesúgnak a lángok a mondatok felett
Pernyévé lesznek némán a kérdőjelek
|
||||
8. |
Talán
06:12
|
|||
Szép vagy, fiatal – fogad még agyar, kezed még ököl
Vad vagy: őselem – vágy és szerelem: bezárul a kör
Űznek izmusok, szerek, ritmusok, magányos tömeg
Sodor, ringat el, nincsen égi jel, csak jelszavak, te meg
Lengeted karod, gázt és kardlapot érdemelsz csupán
Követ, szót emelsz, felsírsz, felnevetsz a mélypont csúcsfokán
Bármilyen irány jó neked talán, bárki megfelel
Ha te döntesz, hiszed, ha te mondasz nemet, a véletlen terel
Talán
Át a tű fokán
Talán
Túl az Óperencián
Valami vár...
Cím és vérvonal: ápol, eltakar – de neked nem jutott
Szeplőtlen múlt és sebhelyes jövő – nem szökhetsz, szokod
Felnevel, terel, nincsen égi jel, csak anyád és apád
„Ha teszel, elveszel, ha kérdeznek, felelj” – intenek, súgják
De te szobrot döntesz, követ, szót emelsz és harsány logókon
Látod a választ, egy eszme kiválaszt és lök át a kordonon
Jajszó, vérpatak, falak, sorfalak – nincs mit vesztened
Ha nincs is, enni kell, ha van út, menni kell – s te megindulsz, s hiszed:
Talán
Át a tű fokán
Talán
Túl az Óperencián
Valami vár...
|
Streaming and Download help
If you like Parázs Meg a Húga, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp