We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

Par​á​zs Meg a H​ú​ga (Demo 2012)

by Parázs Meg a Húga

/
  • Streaming + Download

    Includes high-quality download in MP3, FLAC and more. Paying supporters also get unlimited streaming via the free Bandcamp app.

      name your price

     

1.
Kilóg a lóláb a nyúlcipőből Fogytán az órák a múlt időből Sárkányszárnyon száll el minden Ma az van, hogy semmi nincsen Álmot láttam – má’ megin’ csak álmot Lehet, hogy jól áll, de nem vagyok látnok A francba minden röpképessel Minden bárral és felessel Ma az van, hogy én vagyok csak, a tévét az ablakon át Kivágtam, nagyot csattant, most már az se basz át Ülök a falnak háttal, voltaképp szembe mégis Csúful a világ baszki, így persze benne én is Szívemben nincs üres hely – hazudom fűnek-fának Hagyjatok most az egyszer – mondom, aztán a világnak Vágok pár üvegtárgyat... Ma az van, hogy én vagyok csak Na meg a jin meg a jang Fogytán az órák Csupa tik, csupa tak... Öklömnyi angyal a vállamon, piros kis ördög a másikon És ha a fejem nem lenne, rögtön egymásnak esne Mindkét szemét kis kolonc, mint két hívatlan énkép Álmot láttam má’ megin’ – felzakatolt a rémgép És köpte a szörnyeit rám, és nem fogytak, egyre jöttek És most csak magam kísértem egyre – és egyre többet Ma az van, hogy én vagyok csak Na meg a jin meg a jang Futok a sorsom elől Csupa cik, csupa cak...
2.
Csak álom: a legjobb korban, a legjobb korban élsz Szerepet játszom, őrült vagyok, te színésznek remélsz Csak állom a tekinteted, megfáradt a testem Megpróbálom magamban látni, amit benned kerestem Csak álom... Csak álom: a kezdetektől előre látni mindent Megpróbálom én is újra elfeledni végleg Azt kívánom: a legjobb korban, a legjobb korban élj Visszavárom azt a pillanatot, ami benned még mélyen él Csak álom... A hit, mihez nem kell isten A mámor, ami józanul ér A munka, miből én lakom jól A szerelem, mi véget nem ér Csak álom...
3.
Néha ledönt a mámor, elaltat lassan, összevérzem a szívemet Azt hihetni, hogy meghaltam, most tényleg, végleg, a híreket Figyelni másnap, hogy benne lesz-e a srác ott a bárban a sarokból Idejét múltan összeesve – de nincs hír semmilyen halottról Mindenki él, mindenki jól van Mint régen a Kádár-híradókban Minden rendben, vénülünk csendben A pokolban úgy, mint a mennyben Igen, elhagyom magam, mert mindenütt jó, de legjobb magamon kívül Csak a csendet helyettesíti a szó, ma már semmi se szolgál hírül Mindenki él, mindenki jól van, az nem lehet, hogy csak én Halok meg a leghátsó bokszban egy bárban az éj közepén mikor… Mindenki él mindenki jól van És mondá a kígyó: én megmondtam Örökké tart, sosem ér véget Ó, nem a tűz, a vágy, ami éget Hogy el innen, így vagy úgy, csak messze a csont és a hús karmaiból Csak szeretni folyton sosem feledve, míg lelkünkre foltokat batikol Az idő, ha megáll pár pillanatra, ami éppen arra elég Hogy azt hihetni, hogy meghalva fekszem ott és akár a jég Olvad le rólam az élet zománca és vágyaktól szikkadt szívem Még egy utolsót pörget a véremen, árva románcát a sírba viszem pedig… Mindenki él, mindenki jól van A mennyekben úgy, mint a pokolban Minden rendben, őszülünk csendben Pár liter szesztől lerészegülten Mindenki él, mindenki jól van...
4.
Mellemen egy idegen nő karja Egy illat kísért, a nevét nem tudom Csak amit én, ő is azt akarta Mielőtt elindulok, újra megdugom A parfümje márkáján tűnődöm Tekintetem a plafonon kószál Mint egy pók, az egyik sarkot átszövöm Míg az ablakból a fény ide talál Galéria-ágy egy albérletben Nézem a nő feszes kis farát Az arca szép, de szebbre emlékeztem Ő is megszokásból karolt éjjel át Egyikünk sem új, csak ismeretlen A helyzet mindig magáért beszél Galéria-ágy egy albérletben Két tekintet a klubban összeér.. Bőrünkön át alkohol párolog A tangája az ágy szélén akadt Halkan szuszog, a gyomrom felkorog A karjai alatt, fekszem hanyatt Galéria-ágy egy albérletben Se a nevét, sem a számát nem tudom Nem becézem és nem is kérdezem Ahogy volt, én majdnem úgy hagyom...
5.
Ne játszd nekem az ártatlan, ne játszd nekem a bűnöst Téged is ugyanaz hajt, téged is ugyanaz üldöz: Ugyanaz a vágy, jobb híján, ugyanaz a rémkép talán Ne féltsd tőlem a semmidet, én is megosztanám Bátran veled pár üveg és pár jó szó után Kemény minden ágy egyedül minden áldott éjszakán... Ugyanaz a csend vesz körül Ugyanaz a kérdés felmerül Ugyanaz a válasz marad el Ugyanaz a húr pattan el Minden titkod köztudott, olvasok belőled Nem akarok mást, jól tudod, csak azt az egyet Ugyanazt, mint más, jobb híján, azt az egyetlen egyet csupán... Mert minek szépíteni, szívem? Egyikünk sem nagy szám Még élünk némi gyógyszeren, fantazmagórián És kemény minden ágy nélküled minden áldott éjszakán... Ugyanaz a csend vesz körül Ugyanaz a kérdés felmerül Ugyanaz a válasz marad el Ugyanaz a húr pattan el...
6.
Én ott végzem, ahol te kezded majd, nincs min röhögni rég És a szemem akkor majd fennakad, de azért kacsint előtte még Te ott kezded, ahol én bevégzem, egy percet se vesztegetsz Az utolsó mondatom összevérzem, aztán intek, hogy mehetsz Te meg visszanézel a porhüvelyre és összeáll a kép: Hogy semmi se számít, csak por meg hüvely legyen mindenképp Persze kívánnád vissza a golyót a csőbe, a lelket belém De aztán húzod a csíkot, mert jön a sziréna meg az angyalok elém... Kerubok visznek, nem nagyon mennék, nincs min röhögni már De a helyedben én már amúgy se lennék, jöhet a pokol is akár De sehol egy ördög, csak suhogó szárnyakon közeleg az ég Miközben odalenn benned összeáll az az idióta kép: Por meg hüvely... Kristálypohárba potyog a vér, akár a galambszar Ez az a kép, ami elkísér, ahogy görbül velem a tér meg a zaj Ahogy a szárnyak szelik a semmit velem, semmibe veszel te is Semmi megindító zene, inkább kicsit jedis Ahogy távozunk: én felfelé, te meg ki az ajtón el És semmi se jár a fejedben már, csak por meg hüvely Por meg hüvely... Na igen, ott kezded és pontosan úgy, ahogy anno én: Hogy semmim se volt, csak némi nőnemű meg hallucinogén És most érzed, hogy szarban vagy, de szarozni nincs idő – Tenni kell, amit csinálni jöttél, még ki se hűlt a cső De inkább érmét dobnál most fel, hogy írás vagy fej Mer’ a fejedben nem jár más már, csak por meg hüvely Por meg hüvely...
7.
Akár a vágóállatok Egymásnak ér a vállatok Irányba visznek a járatok Alig bír el a lábatok Felhizlaltak a századok Nemigen vannak távlatok Semmi se fáj, de minden sajog Elhagytak már rég az indulatok...
8.
Ma úgy jött a reggel, mintha menne Mintha máris este lenne Ólomszínű felhők alatt Ahogy jött, már ment is a nap Mintha lefeküdnék, úgy keltem fel Csak ide vissza, csak innen el És úgy vártalak, mintha halnék És én mást már nem akarnék Akármilyen rossz, jó ez így most Akármilyen rossz, jó ez így Meg se állt a megállóban A kék busz a fehér hóban Fel se akart senki szállni Csak ott állni, másra várni Bármire, csak jöjjön végre Vagy ahogy van, legyen vége Bárminek vagy bárkinek ma Nem is élve, meg se halva Ha így van vége, hát így van vége Akármilyen rossz, jó ez így Jó ez a csend Egy csend mind helyett... A sivatagba mentek a fák Nincs mit nézni az autóból Nem érdemes hátraülni Sehol se jó, tudod jól Medrük vesztett folyókat Ringatnak a tengerek Nem érdemes partot érni Ahol élnek emberek...
9.
Felpörög a vér, rákezd a szív A tánc hív, magába szív A tömeggel egy vagy, átjár a dal Nagyon késő van, te meg nagyon fiatal Most te vagy a tömeg, a legszebb ruhád Rongyold rongyig, hadd járjon át Magáévá tesz most a ritmus Befogad, vezet, és semmilyen izmus Nem számít most, bárki legyél Ha érted, ha érzed, ha benned él Hozzád köt, mint bilincs a dallam Egyek vagyunk százezer wattban A csókod most a talpamig éget Vesszen a hús, én boldogan égek Vad vagy és szép, ronts meg, legyen Vágyad penge a testemen Most te vagy a tömeg, a hangod orkán Én a deszkákon, te az élet színpadán Táncolj, míg nem jön el újra a fény Keletről, mint egy költemény Egyek vagyunk, egyazon állat Csapdákban sosem veszítve lábat Egyek vagyunk vakuktól vakok Egy villanásig halhatatlanok Egyek vagyunk, férfi és nő Pörög a tér és áll az idő Egyek vagyunk, te meg én Táncolj, míg nem jön el újra a fény...
10.
Leszek a kutyád, ha leszel a gazdám, mer’ ilyen a fajtám Lehet rövid a póráz, ha laza a hám, az ám! Megugatom, aki árthat, megharapom, aki bánthat Őrzöm az álmod, a házad, megjelölöm a fákat, amerre jársz Merre utad vezet velem... Hívj, ahogy akarsz, hallgatok rád, a te hangod ismerem Büntess, jutalmazz, bármit tehetsz velem Eszem, ami jut, ami van, ami marad, csak adj, ha kérek És szeress, hogy imádhassalak, mer’ amíg élek, én érted élek Ha leszel a gazdám... Akármilyen dög vagy, leszek a hiénád A nyálam csorog, ha gondolok rád Szívdöglesztő az új ruhád Na de ha nem kellek, hát teszek rád Mer’ engem a szél becézett, altatott dúdolva Nem vágtak a falhoz, de talán jobb lett volna Hulladékon éltem, nem dobáltak labdát Senki nem szerette ezt a csúnya fajtát Adj ennem vagy hagyj engem... Kövek zúzták csontom, s bújtattak kukák Társam csak az éhség, az igaz, hű barát... Akármilyen dög vagy, az illatod állat Elemészt a vágy utánad A legszebb színe vagy a nyárnak Ó, én leszek a kutyád, de ne nézz madárnak Mer’ engem ismer jól a sintér, a kis, masszív korcsot Kinek a háta lassan már töri a botot Megérzem a mérget és azt is, ha félsz Beléd töröm fogam, hogyha hozzám érsz Adj ennem és hagyj engem... Vagyok, mivé tettél: szemedben szálka Az ablakból nézve, az esőben ázva...
11.
Csak azt vesztheted, amit nyerhettél volna Minden marad a régiben Marad a tempó és csak a szufla Fogy el lassan, én azt hiszem Sodor egy hullám, lágyan vagy durván Egyszer te is majd partot érsz És valamit majd találsz talán Amiért majd visszatérsz Öröm vagy bánat - a lényeg, hogy látlak Ha elmész, ugyanúgy nézek utánad Csak arra kérlek, amire kértél Lábaid elé vetem magam: Ne tedd meg soha a kedvemért Amire én sem adnám szavam Öröm vagy bánat - a lényeg, hogy látlak Ha elmész, ugyanúgy visszavárlak Na jó, azt a könnycseppet morzsold még el, aztán gyere be kérlek, az erkélyről Ha megunta itt, hát majd megunja ott is, te meg mint ürgét az üregből Kiöntheted neki a lelkedet, hadd mossa el a sóhaját Hogy mennyivel jobb újra itt, mintha maradt volna tovább odaát Mintha maradt volna még Ó, hogy szakadna rá az ég A pokolra... Öröm vagy bánat, a lényeg, hogy látlak Felveri csendem a mozdulat Akár az íjból kilőtt nyílhegy, úgy Érsz célba ott a szív alatt...
12.
Mikor először láttalak, csak egy lyuk voltál a sajton Rá is kérdeztél, miért olyan egérszerű az arcom Én meg csak cincogni tudtam és gombszemekkel néztem Dekoltázsod ikreit, másra nem emlékszem A hi-fi-ből Fenyő bömbölt, azt hiszem... Mikor másodszor láttalak, már hab voltál a tortán Én meg olyannyira részeg, túl másfél üveg vodkán Hogy már szólni sem tudtam, nemhogy szelni egy szeletet Valami egész más járta át a szervezetemet Tekertünk, de nem a szőnyeget... Mikor harmadszor láttalak, már háromnak is tűntél Próbáltam én fókuszálni, de a látványtól elhűltél Épp borsót szedtél a falról, koktélernyő a hajadban Gondoltam, hogy... de aztán mégse gondoltam Basztam volna, de csak bebasztam...
13.
Ne játszd nekem az ártatlan, ne játszd nekem a bűnöst Téged is ugyanaz hajt, téged is ugyanaz üldöz: Ugyanaz a vágy, jobb híján, ugyanaz a rémkép talán Ne féltsd tőlem a semmidet, én is megosztanám Bátran veled pár üveg és pár jó szó után Kemény minden ágy egyedül minden áldott éjszakán... Ugyanaz a csend vesz körül Ugyanaz a kérdés felmerül Ugyanaz a válasz marad el Ugyanaz a húr pattan el Minden titkod köztudott, olvasok belőled Nem akarok mást, jól tudod, csak azt az egyet Ugyanazt, mint más, jobb híján, azt az egyetlen egyet csupán... Mert minek szépíteni, szívem? Egyikünk sem nagy szám Még élünk némi gyógyszeren, fantazmagórián És kemény minden ágy nélküled minden áldott éjszakán... Ugyanaz a csend vesz körül Ugyanaz a kérdés felmerül Ugyanaz a válasz marad el Ugyanaz a húr pattan el...

credits

released September 1, 2012

Csikay László - ének, Duschák Gábor - gitár, vokál, Horváth István - basszusgitár, Nyíri Julianna - dob, Papp András - gitár, vokál, Póczos Gabriella - vokál

Ezúton köszönet Sárossy Csabának és Karner Istvánnak, mivel egyes dalok a Neanderground zenekar által jöttek létre.

Szöveg: Csikay László, zene: PMH, keverés és mastering: Duschák Gábor

license

all rights reserved

tags

about

Parázs Meg a Húga Budapest, Hungary

contact / help

Contact Parázs Meg a Húga

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like Parázs Meg a Húga, you may also like: